Kis termetű pozsgás növények, 15-20 centiméternél ritkán nőnek magasabbra, viszont sarjaikkal aránylag nagy területet képesek beborítani. Laza vagy sűrűbb levélrózsájukkal a talajon ülnek. Eredeti élőhelyük Dél-, Délnyugat-Afrika. Leveleik általában hosszúkásak, keskenyek, csúcsosan végződnek, de vannak széles levelű fajok is. Szinte mindegyik faj levelén apró, fehér, szemölcsszerű duzzanat vagy csík található, de léteznek sima levelű fajták is. Nyáron a szemölcsliliom virágot is hozhat, amely nem túl látványos. A kicsi, fehér, harang alakú virágok hosszú virágszárakon fejlődnek.
Haworthia maxima, Dél-Afrika
Az egyik kedvencem a Haworthia attenuata ‘Wide Zebra’. Japán termesztők által szelektált fajta, talán a feltűnő fehér csíkozottsága miatt ilyen népszerű. A tűző napot nem szereti, kevés sarjat hoz. A tőzegbeton tartóban is jól érzi magát, de üvegedényben, terráriumban (florárium) is nagyon mutatós. Kevés vizet igényel, elég hetente-kéthetente egyszer megöntözni, amoikor a földje már kiszáradt.
Haworthia attenuata ‘Wide Zebra’
Következzék egy-két pozsgás terrárium ötlet Haworthia felhasználásával…..
A pozsgás terrárium képek forrása itt található.
/A terrárim kifejezést a angol nyelvterületen elterjedt succulent terrarium ( ‘pozsgás terrárium’ ) kifejezés miatt használom. Nálunk a florárium kifejezés lenne találóbb, de ezt is inkább szakmai körökben használják, máshol nem nagyon hallható./
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>Ne feledkezzünk el arról, hogy minden kaktusz pozsgás növény, de nem minden pozsgás növény kaktusz. Azaz a leveles kedvenceinknek, a levélszukkulenseknek (pl. Aloe sp., Haworthia sp. ) több nedvességre van szükségük mint a kaktuszoknak. Ha tartósan nem tudnak elég vizet felvenni a kiszáradt földből, akkor a levélfelületükön redősödés figyelhető meg, összeaszott, ráncos lesz a növény. Ez már elég intő jel kell hogy legyen a tulajdonos számára, hogy pótolni kell a vizet, esetleg egy kis spriccelés sem árt szomjazó növénynek.
pozsgás növény levélráncosodása kevés öntözővíz esetén
Fontos, hogy csak akkor öntözzünk, ha a föld már kiszáradt. Léteznek a talaj nedvességtartalmát mérő műszerek is, de ha csak az ujjunkkal beletúrunk a földbe és úgy nézzük meg, hogy mennyire száraz a talaj, már az is nagy segítség lehet. Ha agyonlocsoljuk szegény növényünket, akkor elrohad a gyökérzet, a levelek bebarnulnak, a növény elpusztul.
túlöntözött pozsgás növény
Bevallom, már én is szárítottam ki és locsoltam túl pozsgás növényeket, mint az a fenti képek is mutatják. Igazából arra jöttem rá, hogy ha egy héten kijelölök egy napot öntözésre, akkor biztos nem esek a túlöntözés hibájába és nem fordulhat elő az sem, hogy kiszárítom a növényt. A téli időszakban inkább ritkábban, kéthetente egyszer öntözzünk.
Szóval a rendszeresség a titok nyitja…
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
.
]]>
Fokföldtől Délnyugat-Afrikáig terjed a természetes élőhelye. Kis termetű, levélszukkulens növény, maximum 10-20 cm magasra nő meg. Vastag, húsos, hosszúkás vagy nyelv alakú levelei vannak, amelyek legtöbbször átellenesen állnak vagy idősebb példányoknál levélrózsába rendeződhetnek. A levelek féloldalasan szabálytalan háromszög alakúvá vastagodnak, a sötétzöld leveleket a legtöbb fajon apró, fehér foltok vagy szemölcsök díszítik. A virágok hosszú tőkocsány végén füzérben vagy fürtben nyílnak.
Fontos, hogy a pozsgás növények nagy többségével ellentétben a gasztéria nem szereti a tűző napot, viszont ideális szobanövény ablakban vagy világos szobában. Fagyérzékeny növény. Nyáron mérsékelten öntözzük, télen viszonylag ritkán. A túlzott öntözéstől a gyökere elrothad. A levélsarjakat óvatosan leválasztva és elültetve a gasztéria könnyen szaporítható.
Rendkívül sok fajtája létezik, néhányról következzen most egy-egy fénykép…
Gasteria bicolor
Gasteria armstrongii
Gasteria disticha
Gasteria disticha virága
Gasteria verrucosa
Gasteria batesiana
Gasteria cv. Little Warty
A képekre kattintva a képek forrása elérhető…
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Gondozás:
Bár pozsgás, szárazságtűrő növényről van szó, azért a rendszeres locsolásról ne feledkezzünk meg főleg nyáron. A két locsolás között hagyjuk a földet megszáradni, hiszen a pozsgás levelek tárolják a vizet, azaz ne öntözzük túl a növényt, mert a levelek elrohadhatnak. A fagyok elmúltával kitehetjük a korallvirágot az erkélyre, de ne állítsuk tűző napra, télen pedig keressünk neki egy világos helyet, fény hiányában felnyúlik.
Ha szeretnénk újra virágokat látni a növényen:
- tartsuk a növényünket fényben gazdag helyen,
- a lenyílt virágokat egy ollóval csípjük ki a levelek közül tövig, így újabb virágzásra tudjuk a tövet serkenteni,
- mérsékelten, de folyamatosan öntözzük,
- tavasztól őszig hetente-kéthetente locsoljuk tápoldattal,
- télen a szobahőmérséklet 16 Celsius-fok alá ne menjen és ebben az időszakban csökkentsük a locsolás mennyiségét
- a felnyúlt hajtásokat metsszük vissza, hogy kompakt, szabályos növényünk maradjon.
Természetes körülmények között tavasszal virágzik, de karácsonyra is tudjuk virágoztatni, ha szimuláljuk számára a hosszú éjszakákat. Szeptembertől 6 hétig napi 14 órára tegyünk fölé egy teljes sötétséget biztosító dobozt, 10 órára meg érje világosság a növényt. Öntözzük ritkábban ez alatt az idő alatt. Ha megjelentek a bimbók, a növényünket újra rendes fényviszonyok mellett tarthatjuk.
Szaporítás és kártevők:
A korallvirág levél- vagy hajtásdugványról szaporítható. Ültetőtalajnak az általános virágföldet keverjük homokkal vagy perlittel. A pajzstetvek és a levéltetvek károsíthatják.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Nem messze a bejárattól egy feketefarkú csörgőkígyó a medvetalp kaktusz melletti kövön pihen, persze üvegablak mögött. Ezek a kígyók Mexikóban és az USA déli államaiban (Arizona, Új-Mexikó, Texas) élnek, szerencsére félénkek, ritkán marnak meg embert.
A Dél-Afrika nyugati partján fekvő Namib-sivatagban honos velvícsia (Welwitschia mirabilis) egy-egy példánya is megtalálható itt. A kétlaki növény a nevét az osztrák botanikus, Friedrich Welwitsch után kapta, aki 1859-ben fedezte fel. A velvícsiák átlagosan 500-600 évet élnek, de egyes példányai akár 2000 évnél is idősebbek. A növénynek két darab hosszú, szürkészöld, szalagszerű lomblevele van, amely a hosszú élet alatt csíkokra hasadozik.
A házon végigsétálva átérezhetjük a sivatag varázsát, a szélsőséges éghajlathoz alkalmazkodó növények és a velük együtt élő állatok sokszínűségét. Felnőtteknek és gyerekeknek is jó kis program, nem érdemes kihagyni …
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
A képen Crassula ovata ‘Gollum’ könnyűbeton edényben, festett könnyűbeton katica dísszel látható…
Maximum 50-80 cm magasra és 30-60 cm szélesre nő, a törzse az évek során megvastagodik, a levelei zöldek a végükön piros karimával. A felszínükön apró lyukacskák (hydathodes) találhatók, ezeken a pórusokon keresztül végzi a növény az anyagcserét.
Nyáron tarthatjuk a teraszon, esőmentes helyen, jól bírja a tűző napot. Télen világos helyre kerüljön. Ha nem kap elég napfényt akkor a levélszélek piros színeződése nem jelenik meg.
Jó vízáteresztő, pozsgásoknak való talajt kíván. Vigyázni kell a túlöntözéssel, mert ekkor a növény ledobja a leveleit. Ha túl kevés vizet kap, a levelek összezsugorodnak.
A leveleken időnként apró kristályokat láthatunk a pórusok helyén, amelyek a víz elpárolgása után lerakódott ásványi anyagok maradványa. Sokan gyapjas tetveknek hiszik ezeket a fehér képződményeket – tévesen.
Levél- és szárdugvánnyal szaporítható.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Az amerikai kövirózsákról általában…
Az Echeveriák Közép-Amerika köves, félsivatagos területein élnek, ahol sok a napsütés, kevés a csapadék és télen nincsen fagy. Ezeket a körülményeket kell számukra itthon is biztosítani ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Nyáron célszerű napos, esőtől védett helyre tennünk őket, télen ablakhoz közel érzik jól magukat, fény hiányában gyorsan megnyúlnak. Fagyérzékeny növények, sajnos nálunk télen szabadban nem tarthatóak.
Pozsgás, szárazságtűrő növényekről lévén szó az öntözéssel vigyáznunk kell, kis adagokkal öntözzük és két öntözés között hagyjuk kiszáradni a talajt. Lehetőleg a talajt öntözzük, mert például a rózsaszín fajták levelei víz hatására foltosodnak, elpuhulnak. Egyet viszont ne felejtsünk el, ezek a pozsgás növények a kaktuszoknál több vizet igényelnek, a levelek összezsugorodnak víz hiányában.
A laza talajokat kedvelik, keverjük a virágföldet homokkal, apró kaviccsal. Szaporítani levéldugványról érdemes. Egészséges, ép leveleket kell laza talajra fektetni, a levelek nemsokára kis gyökereket eresztenek, majd a pici növény is megjelenik. Kiszáradásra és túlöntözésre is érzékenyek a növénykéink, óvatosan kell bánni az vízadagolással.
Egyes amerikai kövirózsa fajták idővel felmagasodnak. Tetejüket vágjuk le és dugványozzuk, a megmaradó levágott részen pedig hamarosan újabb kis hajtások jelennek meg.
Aki szeretne többet tudni az amerikai kövirózsákról, annak javaslom az alábbi ismertetőt.
Echeveria shaviana
Kékes, hosszúkás leveleivel és nyár végén megjelenő kívül rózsaszín, belül sárga színű virágaival nálam ez a fajta lett a kedvenc. Levelei nem érzékenyek a vízre, bírja a tűző napot és rendületlenül hozza gyönyörű virágait. Igazán hálás növény, nagyon jól érzi magát könnyűbeton edényben is.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Dél-Afrikából származó növényről van szó, amely jól alkalmazkodik az európai kontinensen is. Gyorsan nő, a szétterülő szárak könnyen legyökeresednek, így nagyobb területeket is képes befutni.
A fagyérzékeny kristályvirágot nálunk dísznövényként tartjuk, nyáron kaspóba kiültetve lefutó hajtásaival és apró margarétaszerű lilás virágaival szépen díszít. Virágai csak tűző napon nyílnak, hasonlóan a délvirágéhoz. A növényeket védeni kell a fagytól, elég csak néhány meggyökeresedett, kis részét átteleltetni. Szobanövénynek is alkalmas, télen jól bírja a magas hőmérsékletet.
Pozsgás növényről lévén szó, nem igényel sok vizet, öntözések között hagyjuk a földjét kiszáradni. Párásításra sincs szüksége, túl sok nedvesség esetén a levelek rothadásnak indulnak.
Dísznövényként az Aptenia cordifolia variegata fajtával is találkozhatunk, itt a levelek széle fehér színű.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Delosperma ‘Sani Pass’
A délvirág igazi napkedvelő, a déli tűző napon virágzik a legszebben. Ültetésekor vigyázni kell, hogy jó vízáteresztő talajba kerüljön, a pangó téli csapadékot ugyanis nem szereti. A sziklakerten kívül tetőkertekbe, sziklafalakra, déli fekvésű balkonládákba, rézsűkre, sírokra is ültethető. Májustól nyár végéig virágzik. Szaporítani tőosztással a legegyszerűbb.
Érdekességként még megemlítem, hogy a virágok csak teljes napfényben nyílnak, borús időben és alkonyatkor pedig nem. Ennek az az oka, hogy így védekeznek természetes élőhelyükön az állatok legelése ellen. Ugyanis a déli forróságban, amikor a virágok nyílnak, az állatok leheverednek pihenni az árnyékba, legeléskor pedig már csak az összecsukott, elbújó, nem feltűnő virágokat találják. Hogy ez az állítás mennyire igaz, azt persze csak a növények tudnák megmondani…
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Mivel imádom az elefántokat, ezért egy olyan növény, ami az ő nevüket hordozza, mindenképpen közel áll a szívemhez. Az elefántcserje (Portulacaria afra) Dél-Afrikából származik, felálló törzsű, átellenes levélállású, tojásdad levelű, pozsgás növény.
Szalonnafának is nevezik, 2-5 m magasra nő meg, száraz, köves területen él. Levelei alkalmasak takarmánynak, apró, rózsaszín virágai pedig jó méhlegelők.
Elefántcserje, Portulacaria afra, Dél-Afrika
Dél-Afrikában a kecskék által túllegeltetett területeket rehabilitálják az elefántcserjével, mivel a messzire nyúló ágak megóvják a talajt a tűző naptól és jó mikroklímát teremtenek az ott élő rovarok és egyéb élőlények számára. Az alatta összegyűlő szerves anyag gazdagítja a talajt és növeli annak vízmegtartó képességét. Az elefántok is nagyon szeretik a pozsgás levélkéket, nagyokat lakmároznak belőle, az állatok által széttaposott növények viszonylag könnyen regenerálódnak, a földre került hajtások meggyökeresednek és a terület újra bezöldül.
Elefántcserje élőhelye, Dél-Afrika
Virágzó elefántcserje, Dél-Afrika
Nálunk lassú növekedése miatt főleg bonsainak tartják. Én könnyűbeton edénybe ültettem, így lakásban egész évben tartható, nyáron a teraszon a tűző napon is jól érzi magát, télen viszont a fagymentes, de világos helyet szereti. Nyáron igényli a gyakoribb öntözést, a túlöntözéstől azonban rothadásnak indul és ledobja a leveleit. Homok, apró kavics és általános virágföld keverékébe ültethetjük, tavasszal és nyáron szükséges a tápanyag utánpótlás. Leveles dugványról könnyen szaporítható.
Portulacaria afra bonsai
Elefántcserje, Portulacaria afra könnyűbeton edényben
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>