Természetesen ezek a “lópatkó szobrok” (horseshoe sculpture) olyan tájról valók, ahol a sivatag-kaktusz-ló hármasa a mindennapok része, így például Arizonából (USA), Mexikóból (Sonora állam) és Kalifornia (USA) délkeleti félsivatagos részéről.
A képekre kattintva elérhető a képek forrása.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások és a könnyűbeton világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Gyerekkoromban a western filmeket nézve mindig csodáltam a hatalmas termetű kaktuszokat, amelyeket feltűntek egy-egy jelenetben. Akkor persze még nem tudtam a nevüket, de a látványuk így is lenyűgözött.
Most már tudom, hogy ezeket a sok karú óriásokat saguaro kaktusznak, vagy más néven kandeláberkaktusznak (Carnegiea gigantea) hívják. A világ egyetlen helye, ahol a saguaro kaktusz vadon megtalálható: a Sonora-sivatag, ami az Egyesült Államok és Mexikó határán terül el. (A Saguaro Nemzeti Park a Sonora-sivatag része). A sivatagot körülölelő hegyvonulatok keletről és nyugatról is megállítják a felhőket. A fennsíkok hónapokig nem kapnak esőt. Az évi csapadék 200-300 mm. A déli órákban a hőmérséklet gyakran eléri a 45 °C-ot.
Hihetetlen, de a saguarok csupán 75 éves koruk után kezdenek el karokat növeszteni. A képeken látható 12-14 méteres példányok akár 100–200 évesek is lehetnek. Az idő példányok tömege eső után elérheti az 5–6 tonnát. A kandeláberkaktusz nevet onnan kapta, hogy eleinte függőlegesen fölfelé nő, majd karokban elágazik. A bordázott törzsének átmérője kb. 50-70 cm. A bordázottság segít, hogy a növény önmagát leárnyékolja.
Áprilisban nagy fehér virágokat hoznak éjszaka, amik csak egy napig maradnak meg, mielőtt elhervadnak. Nektárevő denevérek, madarak és rovarok porozzák be a növényeket e rövid idő alatt. A kaktusz ezután magokkal teli élénkvörös terméseket érlel, melyből bort és lekvárt is készítenek.
Az őslakos indiánok a növények törzsét megszárították és azt tüzelőként, fáklyaként használták. Úgynevezett “hús fogasként” is funkcionáltak, ugyanis ha a kaktusz legmagasabb ágaira helyezték el a szárított húst, akkor a ragadozó állatok nem fértek hozzá. A telepesek pedig a törzseket házépítéshez használták gerendaként.
A Saguaro Nemzeti park kaktuszai megihletik a modern kor fényképészeit is, igazi remekművek születtek és születnek többek között a napnyugtáról és a csillagos égboltról…
Az alábbi képen az 1950-ben készült Winchester ’73 című film egy jelenete látható Jame Stewart (és a kandeláberkaktusz) főszereplésével, rendezte Anthony Mann.
Ezen a képen a Vadnyugat “hőse”: Clint Eastwood (és a saguaro)
Forrás:
szepzold.hu
oazis.hu
photography.nationalgeographic.com
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél többet megtudni a pozsgások világáról, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
]]>
Kaye Murphy kerámikus is megalkotta a maga totemjeit. Kaktuszok kerámiából, a pozsgás kertek méltó kiegészítői.
Kaye Murrphy az Egyesült Államokban tanult keramikusnak, majd férjével a Dél-afrikai Köztársaságba költöztek, ahol holland és osztrák keramikusok keze alatt dolgozott. Ez az ország volt az a hely, ahol magával ragadta a kultúrák sokszínűsége. Az Egyesült Államokba visszatérve keramikus oktatóként dolgozik.
Kaye Murphyt az indián törzsek totemjei és a Sonora-sivatag élővilága ihlette meg a kaktusz totemek elkészítésében. A Sonora-sivatag Észak-Amerika egyik legnagyobb és legforróbb sivataga, az Egyesült Államok és Mexikó határán terül el, a világ egyetlen helye, ahol a saguaro kaktusz vadon megtalálható. Ez a kaktusz a westernfilmek elmaradhatatlan kelléke, a következő bejegyzés erről szó majd (Saguaro kaktusz).
A kaktusz totemek közül itt bemutatok néhányat, több információ a művészről és munkáiról itt található: Kaye Murphy.
Ha tetszett a cikk és szeretnél a pozsgásokról többet tudni, csatlakozz Facebook oldalamhoz!
]]>